Már tudom, s értem ki vagyok, s miért születtem erre a Világra... tudom, mi a Falka... tudom, mi a Hírvivő dolga... értem az álmaimat... értem a célt, ami kitűzettetett nekem... vándorbotom kardra cseréltem... utat vágok vele a Holnapnak... néha leülök a tűz mellé, mesélek arról, amit már elfeledtek... s dúdolok, ahogy csak én tudok... és nem félek... már semmitől és senkitől sem félek... Én, a Tizenharmadik...

2009. december 3., csütörtök

Fényt!














Ha értenénk Chaplin mosolyát
és jókedvét a szélnek,
és tanulnánk repülni
messze,
messze -
a rongyos nevetne
s nem keseregne.

Boldogságot találnánk a hűvös szélben,
házakat a szelíd csendben,
fényt a sötét tengeren
és - könnycseppet a fegyveren...


1981.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése