Már tudom, s értem ki vagyok, s miért születtem erre a Világra... tudom, mi a Falka... tudom, mi a Hírvivő dolga... értem az álmaimat... értem a célt, ami kitűzettetett nekem... vándorbotom kardra cseréltem... utat vágok vele a Holnapnak... néha leülök a tűz mellé, mesélek arról, amit már elfeledtek... s dúdolok, ahogy csak én tudok... és nem félek... már semmitől és senkitől sem félek... Én, a Tizenharmadik...
2009. december 3., csütörtök
Fényt!
Ha értenénk Chaplin mosolyát és jókedvét a szélnek, és tanulnánk repülni messze, messze - a rongyos nevetne s nem keseregne.
Boldogságot találnánk a hűvös szélben, házakat a szelíd csendben, fényt a sötét tengeren és - könnycseppet a fegyveren...
Vagyok az Árnyék, vagyok a Fény, vagyok az Ármány, vagyok a Szerelem, vagyok a Semmi, vagyok a Minden... vagyok... ez az Életem... amit megosztok Veletek. Gondolataimat, örömömet, bánatomat. Jó írni... jó kiírni... magamból... magamról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése